Összeköt

Minap elsétált előttem egy tüneményes párocska. Szépen, kézenfogva.
Az összefogott kezükben pedig együtt, közösen, egy okostelefont fogtak.
Elbűvölő.

Kenyér és virágcserép

Egy ilyen címet látva talán azt várnád, hogy most jön egy szépen végigvezetett leírás, hogy a két dolognak mi köze van egymáshoz. De nem, ennyi.

Igen, ez az, és abban sült. Most még egy olyan kérdésed lehetne, hogy honnan kerül elő ilyen ötlet, de sajnos ebben sem tudok segíteni. A dolog öcsém agyából pattant ki valahogy, úgyhogy neki köszönhető ez a kreatív kulináris kombináció.*


*na annyit azért el kell mondanom, nem tudom mikor sütöttem ezelőtt kenyeret! És kifejezetten jó lett, kicsit fűszeres, kicsit magos, kicsit sűrű, és pompásan ellátja feladatát.

Lottó

Egy másik majdnem elhanyagolható esemény, hogy összefutottam egy monacói sráccal.
(na jó, ez is Bostonban történt, de pssszt.)

Mivel ez egy nagyjából Cegléddel hasonló lakosságú állam, ez érdekes következményeket von maga után. Például azt, hogy könnyebb a lottón 4 találatot elérni, mint egy véletlenszerű embert választva pont monacóiba botlani. Másrészt azt, hogy a tudományos konferencián résztvevő srác emellett az válogatott focicsapat kapitánya.

Na még egy bostoni

Ezt a bónuszt nem tudom kihagyni. Szóval ez nem Harry Potter, nem Photoshop, hanem egy valódi, létező, bostoni házszám.

Üdvözlet a racionális számok világában.

Vendégposzt @Boston

Bizony ez a blog @Boston néven indult jó indokkal, és most egy bejegyzés erejéig ez visszaköszön. Ugyanis ott vagyok most, egy konferencia és egy hétvége erejéig.

Kifejezetten jól esik a régi embereket és helyeket meglátogatni. Egy-két érdekességet azért írok, ami eszembe jut.

Például különös az, hogy a gimnáziumi osztály 10%-a most a városban van. A valószínűségszámítási tanulmányaim azt mondják, hogy ez igen meglepő.

A hétvégi szállásadómnál (aki amúgy az egyik osztálytárs) van egy szlovák srác. Most este egy régi orosz ismerőssel beszélgettem. Jó azt megtapasztalni, hogy ezeknek az "előírt ellentéteknek" nyoma sincs az ilyen személyes találkozóknál.

Vannak itt néha állatok. Mókus persze mindenütt. De ma nyuszit is láttam ugyanúgy rohangálni. Sőt, mikor ma egy parti étteremben ettünk, láttunk egy fókát úszkálni az öbölben. A pincér mondta, hogy két év alatt csak egyszer látott még ilyet, szóval örültünk, hogy elkaptuk a pillanatot!

Fura még a vendéglátóipari helyzet. Másutt általában azt látni, hogy működnek a piaci törvények, van annyi hely, ahol az érdeklődők találnak helyet. Itt mintha harmadával kevesebb hely lenne, mint amire igény van, mindenhol tömeg és sorbanállás. Ennek a titkára még nem jöttem rá.