2015. július 25., szombat

Ezeknek semmi közük egymáshoz, csak rövidek

Egy héttel ezelőtti megvilágosodás a szóösszetétel: Linz-er

Az otthoni hőmérséklet 2.5-szöröse az itteninek. Ezzel most nem tudom ki járt jól.

Van a belgáknak ez a szendvicsük, amibe sült krumplit tesznek. Gondoltuk, mennyivel durvább lenne, ha tésztát is tennénk bele! Az extrém verzió pedig, amikor kenyérrel töltjük meg!

Azt már megszoktam, hogy az alma, amit veszek, mondjuk Spanyolországból vagy Olaszországból jön. Most olyat kaptam, amit Új-Zélandról hoztak. Hogy mi???

2015. július 21., kedd

Konferencia, most épp Párizsban

Mint az látszik, rendesen le vagyok maradva, kicsit sűrű volt az elmúlt időszak. Szóval most egy kicsit pótlok belőle.

Egy konferencián voltam és ennek kapcsán egy hétig Párizsban. A képletekről kevesebbet írnék, inkább a városról.

Alapból zseniális a hely, rengeteg apró és nagyobb felfedeznivaló, nyüzsgés, élet mindenütt. Csomó látnivaló, a nagy részét úgyis ismeritek. Megdöbbentő azonban, amennyire mindenki értelmetlenül fotóz. Mondjuk a Notre Dame-ról készül napi többezer ugyanolyan kép, amit pillanatok alatt meg lehetne találni a neten. Mintha fotó nélkül nem lenne ott. Ahelyett hogy két szemmel néznék, ráadásul 3D-ben.

Természetesen étteremből is van egy pár, a Tripadvisoron konkrétan 13000+ van felsorolva. Ezekkel azért elég nagy a szórás, itt is megvan, ami nálunk a Váci utcában. Egy helyi barát elmondta, hogy ha valahova ki van írva, hogy francia, tradicionális, na oda szigorúan tilos bemenni.
Érdekes stílus, hogy jópár étterem-kávézónál vannak kint is asztalok, székek, így aki ott ül, kifelé nézve szemléli a forgatagot, ahogy akár fél méterre elsétálunk előtte. Ez valahogy hozzátartozik a város hangulatához.

Mivel rengeteg a turista, ezért sokszor eléggé mechanikusan be vannak járatva a dolgok. A leginkább groteszk ez a romantika ipar, amivel minden párocskának egységcsomagban kínálják a rózsaszín ködöt, két lánykérés lesz, hagyma csípős mehet.

Végül persze bementem A Múzeumba, gigászi, a térképét már átlátom, ha már a tartalmát esélyem sincs. Ha minden jól megy, akkor a következő fél év során lesz alkalmam A Vonatra és A Templomra is!

2015. július 5., vasárnap

Gyorstalpaló

Nos az előzőleg említett katasztrofális vonatút egy amúgy nagyszerű két nap után következett. Egy jóbarátom jött ugyanis látogatni, ezzel a lendülettel igyekeztünk is minél többet megnézni Belgiumból. Ebbe bele kell érteni Mons, Namur, Ghent, Leuven városát. Sőt egy csodálatosan berendezett állatkertet is útba ejtettünk (http://www.pairidaiza.eu/), ami állatok mellett parkként is impozáns, ajánlom mindenkinek.

Van két panda.

Mondanánk, és akkor mi van. De itt akkora felhajtás van körülötte, hogy "már mindjárt odaérünk a pandákhoz", külön épület nekik, stb. Meg ezt most bérlik Kínából extra speciális feltételekkel, hűha. Biztos, ami biztos:







Mons egy kicsit sovány volt, az most Európa kultúrális fővárosa, de ha kicsit cinikus vagyok, akkor le lehet úgy írni, hogy egy nem kifejezetten érdekes város néhány pontjára még beköltöztettek pár szintén nem kifejezetten érdekes tárgyat, kiállítást.

A többi meglátogatott város viszont kifejezetten jó volt, megérte körbemenni! Egy helyet, Ghentet emelném ki, azt ajánlom, hogy aki Brugesbe tartana, menjen inkább ide, mert hasonló stílusú, közelebb is van, és kevesebb a turista. Van régi templom, torony, piactér, és csatornák is, csónaktúrával! Egy hangulatkép ide elkerülhetetlen:



2015. július 4., szombat

Belga vonat, következő szint

Anno Dante nagyszerűen megrajzolta a túlvilág térképét, hogy tudjuk, mire számítsunk odaát, de egy apró bugyor kimaradt, a belga vasúté (mentségére legyen mondva, akkor még nem sok vonat volt).

Ezt akkor most pótoljuk. Első körben a 20 perces Leuven-Brüsszel utat szerettük volna megtenni:


Lehet választani ízlés szerint 32 és 49 perc közti késést! Ez persze akkor vált izgalmassá, amikor kiderült, hogy Brüsszelben az utolsó csatlakozásnak nem sikerült megvárnia minket. Ekkor jött a "namilesz".

Itt lett meglepő a dolog, a peronon szomorúan álló pártól megkérdeztük, hogy hova mennének, hát LLN-be. És mit csinálnak, hát matekot. Innentől tudtuk, hogy egy hajóban evezünk. Főleg mikor kiderült, hogy a lány onnan van Kanadából, ahol nekem is sikerült pár évet eltöltenem. Ettől persze nem lett nyilvánvaló a hazajutás. Végül a srácnak sikerült egy közepesen lelkes barátot előkerítenie, aki egy kis borravalóért bejött értünk és hazavitt. Azt azért tudni kell, hogy az út egy irányba megvan 40 perc.

Ebből egyelőre kimaradt, hogy is kerültünk Leuven-be, az egy sokkal üdítőbb történet, és ezzel le is zárnám a következő rész trailerét.