Egy korábbi bejegyzésben láthattátok, milyen kirívó élményeket indukálhat egy szimpla vonatút.
Annyi biztos, hogy most már mindig leellenőrzöm előre a menetrendet akkor is, ha már százszor mentem ugyanúgy.
Most is ez történt, a szokásos reggeli első vonatot néztem meg holnapra, amivel szokásosan pont jól elérem a repülőt. Nocsak, megváltozott a menetrend! Emiatt még az első vonattal is csak integethetnék a repülőnek...
Úgyhogy B terv, azonnal. Felhívtam egy Brüsszelben élő kollégát, hogy fogadjon be éjszakára, onnan ki tudok érni időben. Mivel ő nem volt ott, megbeszélte az egyik lakótársával, hogy engedje be a tört franciával beszélő tökidegen srácot. És mindez működött! Jelentem, bent ülök!
Ajjaj... Ez azt jelenti, hogy...
VálaszTörlés...hát nekem hirtelen nincs meg az a filozófiai háttértudásom, mint amit Te az utóbbi napokban felszedtél, így csupán egy relativista "nem tudom"-ra futja.
VálaszTörlésMindenesetre a közlekedés realista vetületét képezi, hogy a nevezett repülőt elértem, ennek köszönhetően Budapest belterületére jutottam!