2015. május 31., vasárnap

Szeszbirkózás

Visszatérő helyzet nemzetközi társaságban, hogy páran nemzeti büszkeségként prezentálják, náluk milyen spártai bátorsággal pusztítják az alkoholt, és egymásra licitálva harcolnak a legiszákosabb nemzet címért.

De most lett egy orosz kollégánk.

Náluk talán nem is a mennyiség, ami elsőre a legmegdöbbentőbb, hanem hogy ott is megtalálják a szeszt, ahol nem is gondolnánk. Például a repülőgép üzemanyagoknál a kerozinhoz kevernek egy kis etanolt. Az orosz ember egy kis vizet önt a kerozinba, ez összeáll az etanollal, és lesüllyed a kerozin alá. Innentől már csak egy szívószál kell (meg persze eltalálni, hogy meddig érdemes szívni).

2015. május 27., szerda

Kávéhelyzet

Elkészült az új cafeteria, benne két új kávégéppel. Ezt meg is ünnepeltük fagyival (nem kötelező logikát keresni).

A működtetése során a mérnöki készségek automatikusan ellenőrizve vannak, hiszen három gombot kell gyorsan egymás után nyomni, ha saját pohárba, és nem rettentő sok cukorral kérnénk valamit. Vagy a másik gépet használni, amibe eleve nem tesznek cukrot, amúgy csak abban van decaf (nem kötelező érteni).

A mókás az, ami utólag pletykavonalon kiderült: még decemberben egy team-building napot szerveztünk, amit olyan keretmesébe csomagoltunk, hogy a Komitee for Better Koffee terroristái egy professzort elraboltak, jobb kávét követelve. Ez persze abszolút vicc volt, de ennek ellenére állítólag titkon hatása volt a kiválasztott kávégépre!

2015. május 22., péntek

Franciák és a borok

Az előbb egy francia sráccal beszélgettem, és menthetetlenül szóba kerültek a borok.

Egyrészt kiderült, hogy otthon van párszáz üveggel nála, ezt kb. úgy mondta, mint más hogy a háza előtt két cserép muskátli van.

Másrészt magától említette, hogy a magyar borok igen jók! Ha már Franciaországig terjedt a híre, az már valami!

Harmadrészt megtudtam, hogy egy időben a francia rendőröknek ingyen bor járt. Ezt aztán megvonták, mire nyilván morgolódtak, tüntettek, ahogy kell. És mindez 2011-ben!!!

2015. május 18., hétfő

Konkrétan a kulisszák

Gyakran előfordul, hogy miután kiderül, hogy itt bizony matek van, ezt egy kis félelemmel (vagy pont hogy harci kedvvel) fűszerezett kérdés követi, hogy pontosan akkor mivel is foglalkozom.

Ezeket az érzelmeket abszolút tiszteletben tartva (sőt) álljon itt egy kép a "mit" helyett a "hogyan"-ról.


2015. május 9., szombat

Tömeg és idő

Van akinek a blogján időnként versek jelennek meg, nálam inkább számok kerülnek elő. Sajnálom, ez a végzet.

Nemrég vettem (sóska)konzervet, ami 180 gramm. Erre pedig ráírták, hogy tartalmaz "körülbelül 2, 100g-os adagot". Ez a körülbelül 5-öst kaptam kategória.

Másik, áthívott az orosz kolléga ma reggelire (ez majd egy plusz poszt), időpontra pedig 8:40-et mondott. Nem tudom Ti valaha mentetek-e vendégségbe X óra 40 percre...a fél 9, a 9 az oké, a fél 9 - 9 se lepne meg, a háromnegyed 9-en már kicsit csodálkoznék. De nem, ez 8:40.

2015. május 7., csütörtök

Valaki valószínűségszámításhoz értő

mondjon már valamit erről: minap kiderült, hogy a Belgiumban tanuló spanyol srác és a Belgiumban dolgozó magyar srác (igen, ez volnék én) nyáron egy napon lesz ugyanabban a városban...és ez a város Oszaka.

2015. május 4., hétfő

belga nagyon plusz nagyon minusz

Egy megkésett bejegyzés, kicsit sűrű volt most.

Az érdekes az, hogy egyazon esemény alkalmával megtapasztaltam a belgák hozzáállásának két végletét. Pedig egyszerűen csak haza akartam utazni.

Ez általában úgy megy, hogy veszek egy repülőjegyet, majd pár nappal előtte nézek a reptérhez vonatot, aztán megyek. Most is ez történt, és ahogy szoktam, túlzott precizitással a vonat menetrendhez beállítottam a pontos napot is, úgy kerestem, meg is találtam, ami nekem kell. Amikor az állomásra értem, apránként vettem észre, hogy se jegypult, se jegyautomata. Se vonat. Sztrájk. És nem sok esélyem volt előtte tudni, amint látszik, próbáltam pontosan informálódni.

Szóval ott volt a nagy kérdés, hogyan fogom nem lekésni a pár óra múlva induló repülőmet. Vadul telefonáltam a barátaimnak, akik legalább netközelben voltak, hogy javasoljanak valamit, bár sok ötletem nem volt. Pár telefon után az egyik fiatal főnököm felajánlotta, hogy akkor ő lerak engem ott kocsival. Pedig ez neki legalább 30-40 perc plusz vezetést jelentett.

Kellően sokkoló volt a dolog, és mind a negatív, mind a pozitív fordulat erős benyomást tett, pedig egy ideje azért itt vagyok!

(Slusz poén, mivel a kocsi lényegesen gyorsabb, mint a vonat, jóval előbb kint voltam. Kiderült, ez egy teljesen nihil idősáv a reptéren, konkrétan egyes egyedül voltam a security checknél, ahol általában kígyózva kell araszolni.)