Egy megkésett bejegyzés, kicsit sűrű volt most.
Az érdekes az, hogy egyazon esemény alkalmával megtapasztaltam a belgák hozzáállásának két végletét. Pedig egyszerűen csak haza akartam utazni.
Ez általában úgy megy, hogy veszek egy repülőjegyet, majd pár nappal előtte nézek a reptérhez vonatot, aztán megyek. Most is ez történt, és ahogy szoktam, túlzott precizitással a vonat menetrendhez beállítottam a pontos napot is, úgy kerestem, meg is találtam, ami nekem kell. Amikor az állomásra értem, apránként vettem észre, hogy se jegypult, se jegyautomata. Se vonat. Sztrájk. És nem sok esélyem volt előtte tudni, amint látszik, próbáltam pontosan informálódni.
Szóval ott volt a nagy kérdés, hogyan fogom nem lekésni a pár óra múlva induló repülőmet. Vadul telefonáltam a barátaimnak, akik legalább netközelben voltak, hogy javasoljanak valamit, bár sok ötletem nem volt. Pár telefon után az egyik fiatal főnököm felajánlotta, hogy akkor ő lerak engem ott kocsival. Pedig ez neki legalább 30-40 perc plusz vezetést jelentett.
Kellően sokkoló volt a dolog, és mind a negatív, mind a pozitív fordulat erős benyomást tett, pedig egy ideje azért itt vagyok!
(Slusz poén, mivel a kocsi lényegesen gyorsabb, mint a vonat, jóval előbb kint voltam. Kiderült, ez egy teljesen nihil idősáv a reptéren, konkrétan egyes egyedül voltam a security checknél, ahol általában kígyózva kell araszolni.)
Addig örülj amíg nem a transzszibériai vasúton ér a sztrájk :)
VálaszTörlésEzzel a nem lekésett géppel merre mentél?
Nos igen, ott kevesebb alternatíva lesz! :)
VálaszTörlésEz a gép épp hazafele ment, ez tette lehetővé, hogy többek között azon az ünnepélyes szombaton ott legyek! :)