Záróra

A blog egy ideje elég halk, valahogy mindig bonyolultabb volt a helyzet, mint hogy idejussak.

Most épp az az időszak van, hogy mindenkitől köszönök el, és már fél lábbal otthon is vagyok. Ez elég intenzív, szervezési, munka, és emberek szintjén is.

Ebből viszont adódik, hogy a blog ezennel bezárja kapuit! Cserébe jómagam otthon fizikailag is megjelenek.

Ezeknek semmi közük egymáshoz, csak rövidek

Egy héttel ezelőtti megvilágosodás a szóösszetétel: Linz-er

Az otthoni hőmérséklet 2.5-szöröse az itteninek. Ezzel most nem tudom ki járt jól.

Van a belgáknak ez a szendvicsük, amibe sült krumplit tesznek. Gondoltuk, mennyivel durvább lenne, ha tésztát is tennénk bele! Az extrém verzió pedig, amikor kenyérrel töltjük meg!

Azt már megszoktam, hogy az alma, amit veszek, mondjuk Spanyolországból vagy Olaszországból jön. Most olyat kaptam, amit Új-Zélandról hoztak. Hogy mi???

Konferencia, most épp Párizsban

Mint az látszik, rendesen le vagyok maradva, kicsit sűrű volt az elmúlt időszak. Szóval most egy kicsit pótlok belőle.

Egy konferencián voltam és ennek kapcsán egy hétig Párizsban. A képletekről kevesebbet írnék, inkább a városról.

Alapból zseniális a hely, rengeteg apró és nagyobb felfedeznivaló, nyüzsgés, élet mindenütt. Csomó látnivaló, a nagy részét úgyis ismeritek. Megdöbbentő azonban, amennyire mindenki értelmetlenül fotóz. Mondjuk a Notre Dame-ról készül napi többezer ugyanolyan kép, amit pillanatok alatt meg lehetne találni a neten. Mintha fotó nélkül nem lenne ott. Ahelyett hogy két szemmel néznék, ráadásul 3D-ben.

Természetesen étteremből is van egy pár, a Tripadvisoron konkrétan 13000+ van felsorolva. Ezekkel azért elég nagy a szórás, itt is megvan, ami nálunk a Váci utcában. Egy helyi barát elmondta, hogy ha valahova ki van írva, hogy francia, tradicionális, na oda szigorúan tilos bemenni.
Érdekes stílus, hogy jópár étterem-kávézónál vannak kint is asztalok, székek, így aki ott ül, kifelé nézve szemléli a forgatagot, ahogy akár fél méterre elsétálunk előtte. Ez valahogy hozzátartozik a város hangulatához.

Mivel rengeteg a turista, ezért sokszor eléggé mechanikusan be vannak járatva a dolgok. A leginkább groteszk ez a romantika ipar, amivel minden párocskának egységcsomagban kínálják a rózsaszín ködöt, két lánykérés lesz, hagyma csípős mehet.

Végül persze bementem A Múzeumba, gigászi, a térképét már átlátom, ha már a tartalmát esélyem sincs. Ha minden jól megy, akkor a következő fél év során lesz alkalmam A Vonatra és A Templomra is!

Gyorstalpaló

Nos az előzőleg említett katasztrofális vonatút egy amúgy nagyszerű két nap után következett. Egy jóbarátom jött ugyanis látogatni, ezzel a lendülettel igyekeztünk is minél többet megnézni Belgiumból. Ebbe bele kell érteni Mons, Namur, Ghent, Leuven városát. Sőt egy csodálatosan berendezett állatkertet is útba ejtettünk (http://www.pairidaiza.eu/), ami állatok mellett parkként is impozáns, ajánlom mindenkinek.

Van két panda.

Mondanánk, és akkor mi van. De itt akkora felhajtás van körülötte, hogy "már mindjárt odaérünk a pandákhoz", külön épület nekik, stb. Meg ezt most bérlik Kínából extra speciális feltételekkel, hűha. Biztos, ami biztos:

Mons egy kicsit sovány volt, az most Európa kultúrális fővárosa, de ha kicsit cinikus vagyok, akkor le lehet úgy írni, hogy egy nem kifejezetten érdekes város néhány pontjára még beköltöztettek pár szintén nem kifejezetten érdekes tárgyat, kiállítást.

A többi meglátogatott város viszont kifejezetten jó volt, megérte körbemenni! Egy helyet, Ghentet emelném ki, azt ajánlom, hogy aki Brugesbe tartana, menjen inkább ide, mert hasonló stílusú, közelebb is van, és kevesebb a turista. Van régi templom, torony, piactér, és csatornák is, csónaktúrával! Egy hangulatkép ide elkerülhetetlen:

Belga vonat, következő szint

Anno Dante nagyszerűen megrajzolta a túlvilág térképét, hogy tudjuk, mire számítsunk odaát, de egy apró bugyor kimaradt, a belga vasúté (mentségére legyen mondva, akkor még nem sok vonat volt).

Ezt akkor most pótoljuk. Első körben a 20 perces Leuven-Brüsszel utat szerettük volna megtenni:

Lehet választani ízlés szerint 32 és 49 perc közti késést! Ez persze akkor vált izgalmassá, amikor kiderült, hogy Brüsszelben az utolsó csatlakozásnak nem sikerült megvárnia minket. Ekkor jött a "namilesz".

Itt lett meglepő a dolog, a peronon szomorúan álló pártól megkérdeztük, hogy hova mennének, hát LLN-be. És mit csinálnak, hát matekot. Innentől tudtuk, hogy egy hajóban evezünk. Főleg mikor kiderült, hogy a lány onnan van Kanadából, ahol nekem is sikerült pár évet eltöltenem. Ettől persze nem lett nyilvánvaló a hazajutás. Végül a srácnak sikerült egy közepesen lelkes barátot előkerítenie, aki egy kis borravalóért bejött értünk és hazavitt. Azt azért tudni kell, hogy az út egy irányba megvan 40 perc.

Ebből egyelőre kimaradt, hogy is kerültünk Leuven-be, az egy sokkal üdítőbb történet, és ezzel le is zárnám a következő rész trailerét.

Madjar

A következő beszélgetést ajánlom figyelmetekbe:


- Anna és szeretném meghívni Önt egy BBQ otthon június 27-én, 13:00-kor, és a feleségek / barátnők / barátnők és a gyerekek (vannak csendes szobák aludni, ha egy kiságy szállítjuk). Meg tudná mondani, ha jön, és mennyi az a hét végére? Öné lehet a diétás megszorítások.

- Jó ötlet! Én is jelen lesz.​

- Jó viendrén őssi.

- Cool! Ott leszek!Köszönöm a meghívást,

- Jag talar inte ungerska, men lite svenska. Vad sägs om en grillfest i Boston? Det finns läckra öl!

- Ott leszek, köszönöm a meghívás!

Ez a remekmű úgy jött létre, hogy a prof, aki a barbacue-t rendezi, a kedvemért magyarul is prezentálta a meghívását. A magyar nyelv olyannyira megtetszett a belgáknak, hogy nagyrészt így is válaszoltak, amint látjátok! Terjeszkedünk!!!

Párizs

Egy ottlakó elbeszélése szerint ilyen:

Mit is mondjak?

Étterem hét, következő szint

Ez kicsit megkésett, de voltunk bizony még egy alkalommal az étterem hét keretében túlzottan elegáns helyen. Íme a menü. Tessék tippelni, a legtöbb kb. helyes tippet adók között egy avokádót sorsolok ki! Most felírtam magamnak a megoldásokat, úgyhogy majd az is jön kis késéssel!

Otthoni villanás

Volt egy kis szünet, hiszen otthon voltam. Ez nem csak egy kifogás, hogy nem voltam Belgiumban, úgyhogy nem írok, hanem konkrétan olyan pörgés volt, hogy bűn lett volna erre perceket szakasztani. Na de újra itt!

Belga extrém reloaded

Egy korábbi bejegyzésben láthattátok, milyen kirívó élményeket indukálhat egy szimpla vonatút.

Annyi biztos, hogy most már mindig leellenőrzöm előre a menetrendet akkor is, ha már százszor mentem ugyanúgy.

Most is ez történt, a szokásos reggeli első vonatot néztem meg holnapra, amivel szokásosan pont jól elérem a repülőt. Nocsak, megváltozott a menetrend! Emiatt még az első vonattal is csak integethetnék a repülőnek...

Úgyhogy B terv, azonnal. Felhívtam egy Brüsszelben élő kollégát, hogy fogadjon be éjszakára, onnan ki tudok érni időben. Mivel ő nem volt ott, megbeszélte az egyik lakótársával, hogy engedje be a tört franciával beszélő tökidegen srácot. És mindez működött! Jelentem, bent ülök!

Étterem hét, első kísérlet

Hát, jó lenne, ha azt mondhatnám, hogy ezeket én főztem, de ez sajnos nagyon messze van a realitásoktól. Viszont most van itt az étterem hét, amikor fix áron lehet éttermeket látogatni, tipikusan olyanokat is, ahova amúgy nem jutna eszünkbe elmenni (a pénztárcánknak még annyira se). Otthon is szokott ilyen lenni, nagyon ajánlom! Íme, amit kaptunk:

 

Azt pedig már rátok bíznám, hogy tippeljétek be, mik is ezek! :)

Szeszbirkózás

Visszatérő helyzet nemzetközi társaságban, hogy páran nemzeti büszkeségként prezentálják, náluk milyen spártai bátorsággal pusztítják az alkoholt, és egymásra licitálva harcolnak a legiszákosabb nemzet címért.

De most lett egy orosz kollégánk.

Náluk talán nem is a mennyiség, ami elsőre a legmegdöbbentőbb, hanem hogy ott is megtalálják a szeszt, ahol nem is gondolnánk. Például a repülőgép üzemanyagoknál a kerozinhoz kevernek egy kis etanolt. Az orosz ember egy kis vizet önt a kerozinba, ez összeáll az etanollal, és lesüllyed a kerozin alá. Innentől már csak egy szívószál kell (meg persze eltalálni, hogy meddig érdemes szívni).

Kávéhelyzet

Elkészült az új cafeteria, benne két új kávégéppel. Ezt meg is ünnepeltük fagyival (nem kötelező logikát keresni).

A működtetése során a mérnöki készségek automatikusan ellenőrizve vannak, hiszen három gombot kell gyorsan egymás után nyomni, ha saját pohárba, és nem rettentő sok cukorral kérnénk valamit. Vagy a másik gépet használni, amibe eleve nem tesznek cukrot, amúgy csak abban van decaf (nem kötelező érteni).

A mókás az, ami utólag pletykavonalon kiderült: még decemberben egy team-building napot szerveztünk, amit olyan keretmesébe csomagoltunk, hogy a Komitee for Better Koffee terroristái egy professzort elraboltak, jobb kávét követelve. Ez persze abszolút vicc volt, de ennek ellenére állítólag titkon hatása volt a kiválasztott kávégépre!

Franciák és a borok

Az előbb egy francia sráccal beszélgettem, és menthetetlenül szóba kerültek a borok.

Egyrészt kiderült, hogy otthon van párszáz üveggel nála, ezt kb. úgy mondta, mint más hogy a háza előtt két cserép muskátli van.

Másrészt magától említette, hogy a magyar borok igen jók! Ha már Franciaországig terjedt a híre, az már valami!

Harmadrészt megtudtam, hogy egy időben a francia rendőröknek ingyen bor járt. Ezt aztán megvonták, mire nyilván morgolódtak, tüntettek, ahogy kell. És mindez 2011-ben!!!

Konkrétan a kulisszák

Gyakran előfordul, hogy miután kiderül, hogy itt bizony matek van, ezt egy kis félelemmel (vagy pont hogy harci kedvvel) fűszerezett kérdés követi, hogy pontosan akkor mivel is foglalkozom.

Ezeket az érzelmeket abszolút tiszteletben tartva (sőt) álljon itt egy kép a "mit" helyett a "hogyan"-ról.

Tömeg és idő

Van akinek a blogján időnként versek jelennek meg, nálam inkább számok kerülnek elő. Sajnálom, ez a végzet.

Nemrég vettem (sóska)konzervet, ami 180 gramm. Erre pedig ráírták, hogy tartalmaz "körülbelül 2, 100g-os adagot". Ez a körülbelül 5-öst kaptam kategória.

Másik, áthívott az orosz kolléga ma reggelire (ez majd egy plusz poszt), időpontra pedig 8:40-et mondott. Nem tudom Ti valaha mentetek-e vendégségbe X óra 40 percre...a fél 9, a 9 az oké, a fél 9 - 9 se lepne meg, a háromnegyed 9-en már kicsit csodálkoznék. De nem, ez 8:40.

Valaki valószínűségszámításhoz értő

mondjon már valamit erről: minap kiderült, hogy a Belgiumban tanuló spanyol srác és a Belgiumban dolgozó magyar srác (igen, ez volnék én) nyáron egy napon lesz ugyanabban a városban...és ez a város Oszaka.

belga nagyon plusz nagyon minusz

Egy megkésett bejegyzés, kicsit sűrű volt most.

Az érdekes az, hogy egyazon esemény alkalmával megtapasztaltam a belgák hozzáállásának két végletét. Pedig egyszerűen csak haza akartam utazni.

Ez általában úgy megy, hogy veszek egy repülőjegyet, majd pár nappal előtte nézek a reptérhez vonatot, aztán megyek. Most is ez történt, és ahogy szoktam, túlzott precizitással a vonat menetrendhez beállítottam a pontos napot is, úgy kerestem, meg is találtam, ami nekem kell. Amikor az állomásra értem, apránként vettem észre, hogy se jegypult, se jegyautomata. Se vonat. Sztrájk. És nem sok esélyem volt előtte tudni, amint látszik, próbáltam pontosan informálódni.

Szóval ott volt a nagy kérdés, hogyan fogom nem lekésni a pár óra múlva induló repülőmet. Vadul telefonáltam a barátaimnak, akik legalább netközelben voltak, hogy javasoljanak valamit, bár sok ötletem nem volt. Pár telefon után az egyik fiatal főnököm felajánlotta, hogy akkor ő lerak engem ott kocsival. Pedig ez neki legalább 30-40 perc plusz vezetést jelentett.

Kellően sokkoló volt a dolog, és mind a negatív, mind a pozitív fordulat erős benyomást tett, pedig egy ideje azért itt vagyok!

(Slusz poén, mivel a kocsi lényegesen gyorsabb, mint a vonat, jóval előbb kint voltam. Kiderült, ez egy teljesen nihil idősáv a reptéren, konkrétan egyes egyedül voltam a security checknél, ahol általában kígyózva kell araszolni.)

Összeköt

Minap elsétált előttem egy tüneményes párocska. Szépen, kézenfogva.
Az összefogott kezükben pedig együtt, közösen, egy okostelefont fogtak.
Elbűvölő.

Kenyér és virágcserép

Egy ilyen címet látva talán azt várnád, hogy most jön egy szépen végigvezetett leírás, hogy a két dolognak mi köze van egymáshoz. De nem, ennyi.

Igen, ez az, és abban sült. Most még egy olyan kérdésed lehetne, hogy honnan kerül elő ilyen ötlet, de sajnos ebben sem tudok segíteni. A dolog öcsém agyából pattant ki valahogy, úgyhogy neki köszönhető ez a kreatív kulináris kombináció.*


*na annyit azért el kell mondanom, nem tudom mikor sütöttem ezelőtt kenyeret! És kifejezetten jó lett, kicsit fűszeres, kicsit magos, kicsit sűrű, és pompásan ellátja feladatát.

Lottó

Egy másik majdnem elhanyagolható esemény, hogy összefutottam egy monacói sráccal.
(na jó, ez is Bostonban történt, de pssszt.)

Mivel ez egy nagyjából Cegléddel hasonló lakosságú állam, ez érdekes következményeket von maga után. Például azt, hogy könnyebb a lottón 4 találatot elérni, mint egy véletlenszerű embert választva pont monacóiba botlani. Másrészt azt, hogy a tudományos konferencián résztvevő srác emellett az válogatott focicsapat kapitánya.

Na még egy bostoni

Ezt a bónuszt nem tudom kihagyni. Szóval ez nem Harry Potter, nem Photoshop, hanem egy valódi, létező, bostoni házszám.

Üdvözlet a racionális számok világában.

Vendégposzt @Boston

Bizony ez a blog @Boston néven indult jó indokkal, és most egy bejegyzés erejéig ez visszaköszön. Ugyanis ott vagyok most, egy konferencia és egy hétvége erejéig.

Kifejezetten jól esik a régi embereket és helyeket meglátogatni. Egy-két érdekességet azért írok, ami eszembe jut.

Például különös az, hogy a gimnáziumi osztály 10%-a most a városban van. A valószínűségszámítási tanulmányaim azt mondják, hogy ez igen meglepő.

A hétvégi szállásadómnál (aki amúgy az egyik osztálytárs) van egy szlovák srác. Most este egy régi orosz ismerőssel beszélgettem. Jó azt megtapasztalni, hogy ezeknek az "előírt ellentéteknek" nyoma sincs az ilyen személyes találkozóknál.

Vannak itt néha állatok. Mókus persze mindenütt. De ma nyuszit is láttam ugyanúgy rohangálni. Sőt, mikor ma egy parti étteremben ettünk, láttunk egy fókát úszkálni az öbölben. A pincér mondta, hogy két év alatt csak egyszer látott még ilyet, szóval örültünk, hogy elkaptuk a pillanatot!

Fura még a vendéglátóipari helyzet. Másutt általában azt látni, hogy működnek a piaci törvények, van annyi hely, ahol az érdeklődők találnak helyet. Itt mintha harmadával kevesebb hely lenne, mint amire igény van, mindenhol tömeg és sorbanállás. Ennek a titkára még nem jöttem rá.

A papír és az olló elmélete, kő esetére

Most jöttem vissza egy kisebb konferenciáról, ahol volt egy-két megkapó történés.

Egyik előadásban a srác az elvárt komolysággal előadta és elmagyarázta a kő-papír-olló játékot. Ez amúgy egy jól passzoló példa volt az addig bemutatott elmélethez, de attól még vicces szituáció volt :)

Másik (sőt sajnos nem csak egy) előadáson, jönnek a diák, néha igen komplikált képletekkel. Az előadó magyaráz, és mondja, hogy azt a képletet ne is nézzük, magyarázza ő, az csak túlbonyolítaná.
Na de akkor minek rakta ki???

286, 288, 592, 590

Nyugi, nyugi, leállok a számokkal, a következő megígérem, hogy nem ilyen lesz!
De hát mit tehet az ember, ha az utcán járva, egy épületet keresve ezeket a házszámokat látja sorba? Hát megírja a blogjára, naugye.

A dolog motivációja amúgy az volt, hogy matekversenyre mentem. Ez ezelőtt utoljára 10 éve történt meg... Ez egy érdekes konstrukció, inkább logikai, mint matematikai, sok közepesen nehéz feladattal. Ráadásul úgy van megcsinálva, hogy 8-99 éves korig nyitott, és még a feladatsor is ugyanaz! (Annyi különbség van, hogy a kisebbeknek csak az első néhány feladat játszik, és persze különböző kategóriákban vagyunk értékelve).

6, 4, 2, 1, 3, 5

Igen, igen, mindjárt elmagyarázom, ez mi.

Itt az egyetemen van egy impozáns szokás, minden évben karonként a diákok csinálnak egy "revue"-t, egy színházi produkciót, ahol kar életére humorosan reagálnak. Ez egy monumentális esemény! Alaphelyzetben néhány professzort eljátszik néhány diák. De ezt néha megszakítják élőzenés táncos produkciók, vagy más vicces betétszámok. Ehhez elképesztő mennyiségű háttérdekorációt, eszközt, jelmezt kerítenek, a nagy részük ráadásul saját készítésű. Az egészben pedig az a durva, hogy amikor két óra után lemegy a függöny, akkor kiderül, hogy az a félidő.

Na de az egész előtt meg kell találni a nekünk szánt széket. Itt valamiért a "bal oldali", "jobb oldali" nem elég jó jelzés. Ehelyett jön a fent bemutatott számsor. Azaz egyik oldalon vannak a páros, másikon a páratlan számok. Jó, hogy nem racionális-irracionális verziót használtak.

A másik szokatlan jelenség a kabátokkal volt. Valahogy itt nem divat a ruhatár használata, pedig van. Ehelyett mindenki valahogy maga mögé teríti és ráül. Valaki elmondhatná, ez miért jó.

Ami még szimpatikus, hogy ezután a produkció után a színészek fennmaradnak a színpadon, és a lelkes közönség úgy prezentálhatja elismerését, hogy aki akar, feláll, és bemondja, pl. hogy "egy hordó sört ajánlok a szép dekorációkért", vagy hasonlót. Ez elég bőséges szokott lenni. Abba meg illik nem belegondolni, hogy ez a sörmennyiség hogyan lesz felhasználva.

Nembelga

Na ez legalább 50%-ban reklám. Rákattantam a 10 éves Müpára, ahol most a hétvégén óránként más koncert van, és mindez online élőben nézhető. Ennyi magyar hatás azért mindenképp kell!

Ezmegmi

Az utcán járva ebbe akadtam. Számomra annyira szürreális, hogy nem is tudok hozzá megjegyzést fűzni. Welcome in Belgium.

Bábel

Egy kis együttérzést ad a régiekkel amikor páran összefutunk és egy adott pillanatban egyszerre hallom a három szálon, angol, francia, illetve spanyol nyelven folyó társalgást. Ez persze azért néha meg van fűszerezve egy két magyar foszlánnyal.

A másik hasonló hatás a franciaóra, ahol értelemszerűen nem helyiek vannak, hanem annál inkább különböző nemzetekből. Emiatt az ottani neveket megjegyezni még mindig erős kihívást jelent.

Nyelvi felár

Ebédidőben a következő hirdetésbe botlottam minap:

A reklám arról szól, hogy az itt lévő üzletben nagy poharas tésztát lehet kapni (ez itt egy divatos módja a gyors ebédnek). A vicc az egészben az, hogy a "nagy" többe kerül egy fél euróval mint a "nagy", ha angolul kéri az ember!

Ki van odakinn?

Alapvetően jó ez a blogolás. De persze nem az a célja, hogy az éterben minél hangosabb legyen, vagy hogy az internet archívumaiban dokumentáljak, hanem hogy Nektek meséljek. Na de ki az a Nektek? Erről elég halvány fogalmaim vannak, úgyhogy jó lenne, ha valamilyen formában jeleznétek, ha olvassátok a blogot! Azt, hogy ezt milyen csatornán teszitek, a lehetőségeitekre és a kreativitásotokra bízom :)

Valahol abszurd,

ha éjjel egykor a házinénivel Besh o drom-ot hallgatunk.

Igazság szerint annyi történt, hogy szülinapi ünneplése volt a házinéninek, és nagyon kedvesen engem is meghívtak, hogy csatlakozzam. Néhány felnőtt barát, néhány kapcsolódó gyerek, abszolút jó hangulat. Volt mindenféle játékocska, zene, raclette...sőt egy idő után felmerült, hogy legyen valami magyar is! Úgyhogy még egy moldvai tánc is alakult a konyhában.
A házinéni barátja pedig dobos (komolyan, zenekarban), és kiderült, ismeri és szereti a Besh o drom-ot, így alakult, hogy zárásként átcsaptunk magyar-belga-francia világzene kavalkádba.

Budapesti vendégposzt

Néha szerencsére otthon is vagyok, és ott is történnek szokatlan dolgok.

Ti már álltatok fürdőruhában a parton???
Mármint a Dunaparton?
Mármint bent, Budapesten?

Ilyen esetben Ti is mindig szódavízzel zuhanyoztatok, gondolom.

Na ez az egész helyzet úgy állt elő, hogy néhány férfitárssal egy kisbuszba telepített szaunát látogattunk meg. Ez a budapesti Dunaparton állt, mellette volt a hideg zuhany, aminél ugye fontos, hogy legyen nyomása...és ebből előállt a fent említett szituáció.

Eső extra

Bár a téma már előkerült, a gyakori mérések miatt az elmélet egyre tisztul. A megdöbbentő tapasztalat a következő.

Adott egy szemerkélő eső.
Adott egy csomó diák, aki két óra között keresztül-kasul megy át a városon.
(negyed óra alatt 2 esernyőt láttam, de most nem ez a lényeg.)
Adott ezen kívül egy utca, aminek történetesen a szélén egy árkádos rész fut végig.

Ebben a helyzetben, az emberek nagy része simán az utcán megy, az esőben, olyan szinten sem érdekli a dolog, hogy a 3 méterrel arrébb lévő útvonalon, az árkádok alatt menjen, ahol nem esik! A belga léleknek ezt a mélységét azt hiszem még nem értem.

Elsők

Másfél év alatt kialakul azért egy olyan érzés, hogy alapvetően minden megtörtént már, ami ebben a kis városkában elképzelhető, és innentől lényegében az a kérdés, hogy melyek és milyen gyakran ismétlődnek.

Persze tévedtem:

A mai nap során, itt először, magyarral futottam össze.

Hóhelyzet

No itt pont nincs sok hó. Bár azt hallottam, hogy otthon igen! Illetve az elmúlt héten síelni voltam, úgyhogy ott is. Négy napig napsütést kaptunk, úgyhogy nem panaszkodtunk, hanem űztük ezt a sportot, amit pár száz év múlva teljes értetlenséggel fognak elemezni a történészek.
Mivel Belgiumból jöttem, ezért Genfen keresztül utaztam. Ennek a jó oldala az, hogy a közelben élő osztálytársamék vendégszeretetét élvezhettem oda és vissza is. A kevésbé jó oldala a Genf-sípálya táv megtétele, illetve annak időzítése, ugyanis odafele éjjel 3-ra értünk oda, visszafele meg hajnali 4-kor indultunk.

u.i. a félreértések elkerülése végett, a két megjelölt időpont nem közvetlen egymás után volt, azért egy hét eltelt közötte :)

Fenyőünnep

Nem, nem a Karácsonynak valami torzított verziójáról van szó. Hanem a falu egy neves eseményéről, ami a Karácsonyról maradt fenyőfák eltüntetéséről. Röviden így lehetne összefoglalni a történéseket.

Előtte:

Utána:

 

Amúgy hozzá kell tenni, hogy ezen az alkalmon minden kapcsolódó lehetőséget megragadtak a pirománia kiélésére. A nagy tűz előtt már jóval volt pár égő tönk biztatásként:

Amikor meg már kezdett alábbhagyni, biztos ami biztos elkezdték tömegével osztani a csillagszórókat a gyerekeknek.

Jó napot

Ha már ennyire francia nyelvűekkel vagyok körülvéve, jöjjön egy apró érdekesség az ezen a nyelven (még) nem tudóknak.

Ha összefutunk valakivel, természetesen köszönünk neki: Jó napot! Esetünkben: Bonjour!

Később dolgunk végeztével pedig elköszönünk: Jó napot! Most viszont: Bonne journée!

Az utóbbiban a különbség csak annyi, hogy a nőnemű verzióját mondjuk ugyanannak! Tehát az üdvözlésnek és az elköszönésnek ezt a fajtáját úgy különbözteti meg ez a kifinomult nyelv, hogy milyen nemű változatát mondja, ugyanannak.

Mondjuk sose vártuk ettől a nyelvtől, hogy az egyszerű és világos voltával ámítson el minket :)

Belga eső

Ezen a helyen egyrészről adott egy időjárás: esik. Sokat.
Másrészről adott a jól ismert evolúció, adaptáció, meg hasonlók.
Ebből aztán olyanok származnak, mint például az egyik belga kollégám, aki mondta, hogy neki még sose volt esernyője. Minek? Az eső az élet része.
A legizgalmasabb az, hogy magamon is látom, hogy adaptálódom, múltkor utólag realizáltam, hogy szitáló esőben sétáltam és ez nem is tűnt fel mint zavaró körülmény.
Azért nekem még van esernyőm.

Szünet

Az elmúlt két hét volt a "szünet", ami viszont annál intenzívebben telt. Igen sokatokkal sikerült találkoznom, sajnos persze nem mindenkivel, de ez már csak ilyen. A rengeteg benyomásból egy gyöngyszemet hadd osszak meg, mely H.V. budapesti lakos meglátását mutatja, és a gyermeki lét és gyereknevelés számos igazságára mutat rá:

"Gondolom Ti sem ültetek körhintán mióta van saját akaratotok?"

Avantgarde

Tekinthetjük úgy, hogy az elmúlt időszakban a blogom egy kortárs stílust vett fel, amelyben a szavak és információk hiánya adja a művészeti töltetet. Mint az alábbi festményen.

Ezúton elnézést ezen művészi irány kedvelőitől, most ez a korszak megszakad. Persze meglátjuk, mi lesz ezután.